Loading ...Fényesebb, erőteljesebb napok kezdődtek. Biztos a 2012-es váltás miatt, hallom a kollektív gondolatot, de nem ezt érzem. Biztos, hogy nyitott rá a tudat is, hiszen be lett vezetve, sokan kommunikálják, hogy valami készül, valami változás közeledik, egyesek világvége riadó kürtöt is fújnak.
December negyedikén, meglátogatott minket a helyi Mikulás. Amióta új polgármesterünk van, van Mikulásunk is, második éve.
Tavaly láttuk először, autókaravánnal gurultak végig a falu utcáin, krampuszokkal, villogó színes fényekkel kivilágított terepjárókkal és slágereket játszó hangszórókkal. A Mikulás táncolt és örült mindenkinek.
Diszkó Mikulás, jegyeztem meg elmésen, miután elhaladt előttünk. Csomagok röpködtek a várakozóknak, és szaloncukor esőből is jutott.
Olvass tovább
Egy pohár teával a kezemben, szipogva, monitorom remegő képernyőjére írva azon gondolkodom, hogy új rovatot kéne indítanom, olyasmit, ami vidámságot, derűt, hoz a hétköznapokba. Történéseket, rögtönzéseket, bármit.
A gyerekek alapból vicces helyzeteket produkálnak. Lassan hat éves lányom elénekelte nekünk egyik nap, azt a bizonyos Fluor számot, amit már szinte mindenki ismer, mert már az oviban is ez megy.
Idézem: kicsi lány, Én lány én meg fiú, na bigyu bigyu bigyu. Életem társa meg szinte a haját tépte, hogy miért ilyeneket énekelnek a gyerekek az óvodában. (Mondjuk ha egy Fankadeli számot adott volna elő a lány, azt nem bánta volna, esetleg Kárpátiát, vagy a Székely himnuszt. Sőt, hogy én is büszke legyek rá, annak is a régebbi változatát).
Az elmúlt napok vicces eseményei között meg kell említenem Lola nevű ebünket, akit én egyszerűen csak Csavargó Dögnek, szoktam hívni.
Ugyanis állandóan lelép. Hiába a kert, az udvar, nem is kicsi terület, ez neki nem elég. Neki muszáj külön utakon járnia. És kerítés, mint olyan, az nem lehet akadály. Helyből átpattan bármekkorán. Ha nem jut fel a tetejére, akkor meg mászik rajta. Nem is kutya ez, csak annak látszik. Van benne karvaly, meg ugró mókus vér is, mert kizárt, hogy alapból erre képes lenne magától.
Szóval, tegnap reggel is éppen oviba indultunk volna, s a nagysága már a kapunál sorakozott, mert őt is vinni kell oviba, autóval, hiszen ez neki jár, de mivel több minden bent maradt, vissza szaladgáltunk, s kb két percig nem figyeltem rá, rögtön kihasználta a lehetőséget, s meglépett.
Délben mikor megyek a gyerekekért, az ovi bejárati ajtónál ki fogad? Hát Lola drága, akit úgy szuszakolnak kifelé a kijövők éppen, mert be akar jutni az oviba, örülni egyet a gyerekeknek. Kitessékeltem a külső kapun kívülre, s amíg öltöztettem a gyerekeket, csak megjelent újra az ajtónál. A dadus épp kilépett valamiért, így derült ki hogy itt van újra, sőt az is, hogy ismerik őt, már járt itt máskor is, és még enni is adtak neki.
Amúgy remekül tanítható eb: tegnap balett alapokat magyaráztam neki, s mutogattam a lábfejemmel: spicc, pipa. No arra, hogy spicc, már dobta is fel a hasát, ahogy illik. Előtte leült velem szemben lebegő fülekkel, (ezt nem tudom, hogy, hogy csinálta, de lebegtek két oldalra, amúgy lelógó keverék fülei), szóval ahogy ott ült, s bámult felemelt fejjel, mondtam neki, hogy spicc, s már dobta is fel a hasát. Megismételtük a gyakorlatot párszor, nehogy elfelejtse, s látva, hogy nem kezdek rögtön a hasvakarásba. Felült, várt, s ahogy azt mondtam spicc, már vágta is hanyatt magát.
Nos ő Lola. A többiekről majd máskor. Vannak még páran:)
Valamiért most úgy hozta az élet, hogy a kedvenc sablon kezelőm rejtelmeiben mélyedhetek el D. Bikfalvi Móninak dolgozva. Munka, haladás, rejtélyek feltárása, ez jellemzi most a wp felületekkel végzett mindennapjaimat.
Bele gondoltam, régen azokat a munkákat untam meg leghamarabb, amely már nem tudott újat mutatni:
Van egy kiadó, aki kártyákon küld bibliai történeteket gyerekeknek, s egy ládában kell gyűjteni őket. A lányomnak is megrendeltem, és a legújabb történet Jézusról szól, aki néhány hallal és kenyérrel mindenkit jóllakatott.
Nehezen indult a történet. A lányom hisztizett, mert néhány kártya elolvasása után, a fiam teát kért, ami ugyan elő volt készítve, őt mégis megzavarta ez a fél perc, amíg kimentem, és behoztam az innivalót. Elölről kezdtük, lassan, az ő világukhoz igazítva a történetet. Megnéztük a képeket, elképzeltük milyen is lehetett Jézussal találkozni, hiszen az emberek annyira rajongtak érte, hogy képesek voltak étlen-szomjan órákon, napokon keresztül várni, csakhogy a közelében lehessenek.
Megbeszéltük, hogy Jézuson nem fogtak a vírusok sem, hiszen ő olyan emelkedett állapotban élt, magas rezgésszámon, hogy a kártevők előtt láthatatlan volt. Azt is tisztáztuk, hogy a fény és őrangyalok is láthatatlanok a vírusok előtt, s ezért nem fog rajtuk semmi betegség. Hiszen ezen a szinten, egyre könnyebb a test, ha még testnek nevezhető az a fényháló, ami őket alkotja.
Kiderült az is, hogy kik az apostolok, akik haza akarták küldeni a tömeget, hiszen nem volt élelmük, amit megoszthattak volna velük.
S ekkor a lényeghez értünk.
Szombaton különböző gyerekrendezvényeken vettünk részt, egymást érték a programok. Voltunk családi napon, kézműves foglalkozáson, gospel koncerten, s még a barátoknál is. A gyerekek rendesen kiszórakozták magukat.
A kézműves foglalkozás az egyik egyház szervezésében zajlott, ahol kicsit énekeltünk is. Sokszor elhangzott a dalokban a halleluja szó. Még a két és féléves fiam is dúdolgatott valami haleli félét, láthatóan nagy élvezettel és beleéléssel.
Az Éjféli Kiáltás nevű Gospel kórus szintén Istenhez énekelt. Nincs játszótere a falunak, s a koncert az adománygyűjtés jegyében zajlott.
Figyelni kezdtem. Az egész napot a szeretet és a hála adás lengte körül. S ehhez, csak be kellett menni a faluba. Nem kellett elvonulni, hasonló gondolkodású közösséget keresni, csak részt kellett venni néhány helyi rendezvényen.
Néztem a csillagok háborúját az első részektől, az erőről, Anakin-ról, a sötét oldalról, s nagyon megsajnáltam szegény fiút.
Nem áldás, ha egy ifjú jedi látja a jövőt, s látja, ahogy a szerelme belehal a szülésbe. Félelme rögeszméjévé vált, s ezt használta ki a sötét nagyúr, s állította át a maga oldalára. De ennek árán mindent elvesztett, s kedvese nem a szülésbe halt bele végül, hanem a feldolgozhatatlan tudatba, hogy a társa elvesztette a jóba és a fénybe vetett hitét.
És ahogy Anakin átállt a sötét oldalra, a pusztítás, rombolás még nagyobb teret nyert körülötte.
Yoda Mester óvta Anakint, azt mondta, minden ragaszkodás, szenvedés, s inkább próbáljon önként elszakadni.
De vajon le lehet-e mondani a jóról, az igaz, teljes szerelemről, ha már megtaláltuk? Hogy kérhet ilyet egy öreg Jedi Lovag?
Vajon mi az a határ, amit ha nem tartunk tiszteletben, sokkal lejjebb zuhanunk, mint azt valaha gondoltuk volna? Ha egyáltalán észrevesszük, hol is tartunk…
A meztelen csigák jelenléte is a kollektív tudattal kapcsolatos. Szerintem.
Amúgy meg külön kihívásként árasztják el a kertünket. Végtelenül lassú állatok, mégis egy idő után letarolnak mindent, ami hasznos lehet egy veteményes kertben.
Valami, ami nem mozdul, vagy csak borzasztóan lassan, de ha nem veszek tudomást a jelenlétéről, nem változtatok, jelentős kárt okoz.
Kollektív tudat, megint, ugrik be a gondolat,
A szív szakrális tere
Korábban már írtam a szívről, mint központi helyről, hogy gyakorlatilag ő a főnök, ő irányít, s most újabb megerősítést kaptam. Elolvastam az Élet a szívben című könyvet, s amolyan aha élményként éltem át megint a szív rendkívüliségét. Van ugyanis egy olyan része, amelyben minden lehetséges, bár nem könnyű megtalálni, kell hozzá néhány meditáció, hogy felfedje magát. Kijönni sem könnyű onnan, ha máshova „mennénk” meditáció közben. Ugyanis meg kell hallani a hangját, s ismételgetni kell. S hogy miben áll a különlegessége?
Cash Flow játékon vettem részt a minap. Reggel időben ébredtem, s bár nem sok kedvem volt felkelni, a gyerekek is aludtak még, mint a bunda, pedig a kicsi gyakran felkel hajnalban, minden adott volt egy nyugodt és hosszú régóta vágyott reggeli pihentető alváshoz. De nem, én Cashflowzni indulok, szajkózta a tudat, több hete meg van szervezve, úgyhogy kénytelen voltam kinyitni a szemem.
Gyerekek a kocsiban, indulásra készen a nagymamához, indítom a motort, de az újra és újra lefullad. Nem adtam fel, elindultunk, útközben magához tért az autó is, talán álmos volt még ő is.
Figyeltem a jelzésekre: nehezen indultam, sőt legszívesebben nem is mentem volna, s az ehhez szükséges eszköz, az autó is átvette a rezgést.
Sokakat foglalkoztat, van akiből kíváncsiságot, másokból ellenérzést, félelmet válthat ki a 2012-es év, amely lassan de biztosan közeledik.
Annyi elmélet van már róla, hogy elmondható, nem tudunk nem foglalkozni vele, még ha néhány gondolat erejéig is.
Van egy bizonyos cég, aki állandóan bombáz ajánlataival, sokféle színes papírt is küld, mindenféle lehetséges álomnyereményekről. Örülni szoktam nekik, van egy nagy habszivacs táblám, s fel is szoktam rakosgatni rá, hiszen többször magas összegek mellett oda van gépelve a nevem, mint nyertes. Kell ennél jobb megerősítés?
Egyik alkalommal egy autót is felajánlottak, nyereményként, ha megrendelek ezt vagy azt. Szép kocsi, kitettem ezt a képet is. S érdekes módon valamelyik nap fél füllel hallottam talán az egy reklámban, hogy az egyik áruház nyereményjátékában pont ez a típusú autó szerepel, ha ott vásárol az ember bizonyos összegben. Utánanéztem interneten: még a szín is egyezett. (Más cég nyereménye, nem ugyanazé.) Dolgozik a tudatalattim. Kiszűrte az infót, hiszen keveset nézek tévét, de ezt mégis meghallottam.
Erőközpont, tűz, amely pusztít, de világít is, és meleget ad. Belső erőnk lakhelye, amelytől sokan félnek, pedig az önmegvalósításhoz elengedhetetlen, ennek a csakrának az erősítése. Ha nem hozzuk egyensúlyba, az erő ellenünk fordul, s megbetegíthet. Színe sárga, mint a rózsáé a képen.
Sárga Napfönat
A látás is hozzá tartozik. Lássunk is, ne csak nézzünk:) És lélegezzünk, a felszínes légzés, ennek a csakrának az elzáródásához vezet.
Árnyék megjelenése. Merjünk vele szembenézni, például úgy, hogy figyelünk álmainkra, megfejtve őket.
Agresszió, érzelmek, harag. Ne fojtsuk el, adjuk ki magunkból, akár küzdősportokban, vagy más olyan sportban, amelyet szívesen végzünk, de ki is beszélhetjük, írhatjuk, zenélhetjük, rajzolhatjuk magunkból.
Lényeg, hogy kijöjjön, mert megkönnyebbülünk tőle.
A szent harag ugyanis tiszítja a köldökcsakrát, tudatosan adjuk tehát ki magunkból.
Az árnyékén, a tudattalan is ide kapcsolódik, sőt az asztráltest is. Sokat segít, ha figyelünk az üzeneteire. Álmainkat megfigyelhetjük, ha egy füzetet készítünk az ágy mellé, s mikor felébredünk, gyorsan leírjuk őket. Egy idő után, átlátható, hogy mik az előző nap eseményei, amelyet agyunk rendszerez, feldolgoz, s mi az, aminek üzenet értéke van, valamilyen érzésre felhívja a figyelmünket, amit eddig nem vettünk észre. Hiszen ha tudatosan figyelünk rá, mint egy lufi kipukkan, s megszűnik létezni, hiszen gyakorlatilag nyakon csípjük, megfejtjük.
Ha napközben sokat figyelünk egy-egy szóra, amivel foglalkozni akarunk álmunkban, akkor az megjelenik. Nézzünk pl repüléses képeket, írjuk le többször, repülés, s kellemes repüléses álomban lesz részünk. Ha nem kellemes, az is valami feldolgozandóra hívja fel a figyelmünket.
A repülés, a tágasság, szabadságérzethez köthető, előbb-utóbb meghozza a jóérzést keltő, pihentető álmot is.
Csukd be a szemed, nyújtsd ki a kezed, s érezd, ahogy az angyalok lila és arany fénnyel átmossák minden ízedet.
Egyre közelebb jönnek, és átölelnek, hozzád simulnak, s minden bánatod, rossz gondolatod sisteregve távozik, olyan vicces hangon, hogy nevetned kell.
Lépj közelebb az angyalodhoz, s mond neki: elfogadlak, befogadlak, szíved választása szerint.
Öleld át mégegyszer, s érezd ahogy megérint a végtelensége, ahogy átlényegülsz, és ahogy egyé válik veled.
Napközben se feledd: Angyal lettél, Földre szálltál, a Végtelenben otthonra találtál, tested már nem börtönöd, s az Elméhez már nincs közöd.
Kép forrás: www.dudus.hu, Doreen Virtue: Angyalok és Szentek Jóskártya
Egyik nap az okmányirodában való várakozás közben a szépségről gondolkodtam. A Mennyei Próféciák is említi a szépség megfigyelését, mert ettől emelkedik a rezgésszámunk, ha a szépet észrevesszük, megfigyeljük. A fák levelei, virágok, tökéletesen alkalmasak például erre, s ha közben még a légzésünkre is figyelünk, megemelkedik a rezgésszámunk, az agyunk kikapcsol, a dolgok a helyükre rendeződnek.
Olvasgatok a szeretetről egy kiskönyvet, s közben ötletek, gondolatok, kavarognak a fejemben, amiket meg kéne valósítani, rendet teremteni, s aztán kikötök a Segíts magadon, Isten is megsegít gondolatnál. Mert hiszen erre valók a különböző tréningek, meditációk, technikák, amelyek persze nem véletlenül csöppennek utunkba.
Múlt hétvégén Kinga barátnőm, (lásd Magunkról oldal) családállítást tartott egy közeli kisvárosban.
Nemi vagy másnéven szakrális Csakra.
Csakrák
Érzékiség, bőség, az élet élvezete, érzelmek, szexualitás.
Ha nem folytjuk el az érzéseinket, urai lehetünk testünknek és saját életünknek. Mert lehetünk mártírok de lehetünk uralkodók is, ha odafigyelünk az érzéseinkre, s tudatosan megéljük őket.
Zene. Gitárban, dobban, fák susogásában, búzamezőkön, koppanó cipőkben, labda pattogásában.
Varázslat. Egy kisfiú lelkében, aki hallja ezt, érzi, látja, s a hite mindennél erősebb. Mert hiszi, hogy megtalálják őt a szülei, csak most valamiért elvesztek.
Pszichológiai idő. Ha a múltban valamit nem oldottunk meg, még mindig foglalkoztat, s a remény éltet, hogy hátha megoldódik valahol a jövőben, akkor nem vagyunk jelen, nem tudjuk megélni az adott pillanatot. Ezt az időt nevezi Tolle pszichológiai időnek.
