Loading ...
Szilárd, kézzel fogható. Földelem. Földies, földszerű, földszínű. Minden ami föld, göröngy, barna, feketeszínű, s további árnyalatai is fellelhetők benne.
Anyaföld: táplál, otthont ad, ellát mindennel, megtart, földön tart. Tetőt húz a fejünk felé, biztonságot ad. Leesni nemtudunk róla, mert visszahúz, s mint egy jó anya, képletesen átöleli lábunk, hogy ki ne zuhanjunk a levegőtlen, ismeretlen világűrbe. Föld az otthon, a fészek a fán, a barlang a hegyben, s a kuckó is az emelt ágy alatt. Föld. Éltető, erőt adó, tápláló, biztonságot adó, megnyugtató.
Magunk vagyunk a föld, ha nem félünk, szeretteinknek otthont teremtünk, meghallgatjuk s megvígasztaljuk őket, ha szomorúak.
Föld. Az édes, a megsebezhetetlen, a gyönyörű anyaföld. Ha magamban keresem, nem lelem. Kívülre nézek, kitekintek föld vesz körül mindenhol, föld energia. Mégsem látom, mégsem érthetem. Bemérhetem, de ürességet, fénytelenséget, zárkózottságot érzékelek.
Hagyom, hogy szárnyalljon velem az üresség, röpködjenek a gondolatok, elinduljon a gondolat alaposság, játékosság, pilleség, s fenttartsam magam az áramláson, a szellő szárnyán, ragyogáson.
Fénylényidegesség. Röpke gondolat, s szállok, repülök tovább az áramláson, belezuhanok a sötétségbe, az alaposságba, a messzeségbe, de nem látok, nem hallok, csukva van a szárnyam, zuhanok, belehalok, a sötétség mágus uralmába.
De valóban számít ez? Halál és születés? Ritmikusan ismétlődő periódusok az elme mögötti fejlődés útján, s a vége mindig ugyanaz, mint a Nap, amely felkel, majd lemegy. De mi van mögötte? Még mindig kérdem, s válaszom rögtön lelem lényem legsötétebb rejtekeiben.
Semmi sem.
Fény és árnyék a dualitás, az egység szétválása, egymással ellentétes, mégis összetartozó elem. Egyik sincs a másik nélkül, hiszen egyek, s vonzzák egymást mint a mágnesek, amolyan egyvelegek.
Igazi műremekek.
Képek:
http://www.usageorge.com/Wallpapers/Scenery/wallaper/Blue-Planet-Earth.jpg
